Marco és Ronnie James Dio Memorial Gala

Főoldal/Hírek, érdekességek/Marco és Ronnie James Dio Memorial Gala

Marco és Ronnie James Dio Memorial Gala

Ronnie James Dio Memorial Gala
2010. július 2.

Tavastia, Helsinki

Ronnie James Dio 2010-ben hunyt el. A Ronnie James Dio Memorial Gála az ő emlékére szerveződött abban az évben, augusztus 8-án.

Az amoralhun.blog.hu akkori, a gáláról szóló cikkéből idézünk:

Ronnie James Dio-t nem hiszem, hogy nagyon be kéne mutatni rocker körökben, hiszen hosszú évtizedek óta hasította a színpadot és szórakoztatta a közönséget, hogy csak az ismertebb együtteseket említsem, hol a Rainbow, hol a Black Sabbath, hol saját csapata, a Dio élén. Sajnos, a betegség legyőzte, de munkássága kitörölhetetlen marad a további generációk számára.

A koncertől élménybeszámolót is írtak, melyet a Tavastia klubban rendeztek, Helsinkiben. A beszámolót videókkal tarkítom, hogy követhessük az élményt.

Fokozatosan jöttek az emberek és mire elérkeztünk a 23 órához, teltház lett. Jone Nikula volt az esemény konferansziéja. Nem nagyon tudok finnül, de azt hiszem, akkor jelentette be a bevétel összegét. Mikor elhangzott Ronnie James Dio neve, a nézők skandálták, hogy Dio, Dio… Rögtön ezután Vili Ollila szintetizátorából előjöttek az első hangok és belecsaptak a zenészek a Tarot Woman c. Rainbow dalba Patrick Eriksson vezetésével. Utána a srác bemutatta a kísérő muzsikusokat: Erkka Korhonen (gitár), Jari Ilomäki – Soulcage (basszusgitár), Janne Parviainen – Ensiferum (dob), Vili Ollila (szintetizátor). Színpadra lépett az első beugró vendégzenész, Zachary Hietala a Tarot-ból és eljátszották a sodró gitárfutamokkal tarkított 1977-es Rainbow nótát, a Kill The King-et. A mikrofont Aleksi Parviainen (Soulcage) vette át, hogy elénekelje a 16th Century Greensleeves-t a Richie Blackmore’s Rainbow lemezről.

 Őt Marco Hietala (Nightwish, Tarot, Northern Kings) követte. Nemcsak az énekesi poszton történt változás, hanem kitértünk Ronnie másik klasszikus csapatára is, a Black Sabbath-ra az 1992-es kicsit elborultabb After All (The Dead)-del.

A vikingbeütésű Marco-t a szintén Tarotos, Tuple Salmela váltotta fel. Meghallgathattuk az 1985-ös Dio albumon található Rock’n’Roll Children-t.

Utána Pekka Heino (Leverage) tolmácsolásában a Long Live Rock’n’Roll c. Rainbow sláger söpört végig a teremben, némi közönségénekeltetéssel. Újabb vokalista, Antony Parviainen (Machine Men) lépett a deszkákra és a hangfalakból a Gates Of Babylon (Rainbow) kísérteties dallamai röppentek ki. Antony, dinamikus előadásával egy ördögfiókára emlékeztetett.

A fellépők névsorát Jarkko Ahola (Teräsbetoni, Northern Kings) gazdagította. Ő a líraibb hangvételű The Temple Of The King-et (Ritchie Blackmore’s Rainbow) adta elő.

Majd Ari Koivunen (Amoral) vette át a mikrofont. Ő egy hozzá illő dalt (a dal címe a karjára van tetoválva), a nagyon szép Catch The Rainbow-t (Ritchie Blackmore’s Rainbow) énekelte, melybe Aleksi is besegített itt-ott.

Ismét Patrick következett a Black Sabbath Heaven And Hell lemezén lévő Children Of The Sea-vel. Még egy új énekest láthattunk Asim Searah (The Nibiruan) személyében. Nagy energiák feszültek a srácban és miközben a Black Sabbath Die Young-ját énekelte, sorban mutogatta az ördögjeleket (ami ugye szintén köthető Ronnie James Dio-hoz). Aztán újra Tuple lett a főszereplő, aki mellé beállt egy újabb vendégmuzsikus, Mr. Crab. Zenében maradtunk a Black Sabbath-nál a The Mob Rules által. A műsor rendesen pörgött. Marco a Dio 1983-as debütáló korongjáról a Stand Up And Shout-ot adta elő.

A programot Jarkko folytatta a Holy Diver c. slágerrel (Dio – Holy Diver, 1983), melyben Ben Varon (Amoral) gitáros is szerepet kapott. Utána Ari Koivunen vette át a stafétabotot. Maradva az első Dio lemeznél, a Don’t Talk To Strangers-t élvezhettük előadásában. Rendesen hasított a srác hangja. Patrick vezetésével visszatértünk a Rainbow korai szakaszához a Man On The Silver Mountain-nel. A következő szerzemény a Last In The Line volt Dio 1984-es albumáról, mely Pekka hangszálait mozgatta meg. Két 1980-as Black Sabbath nótával folytatódott az est. Az első a Neon Knights volt Marco-val, mely egybefolyt a Heaven And Hell c. számmal, melyet már Jarkko énekelt.

Persze, a nézőket nem kellett nógatni, hogy tapsoljanak dal közben.

A közönség szinte követelte a ráadást a szünetben. Jone jött a színpadra és finnül közölt pár gondolatot és bemondta az eseményen részt vevő zenészek neveit. Majd RONNIE-JAMES-DIO-zás vette kezdetét. A zenészek ismét elfoglalták helyüket. Marco az 1976-os Stargazer c. Rainbow dalt szolgálta fel.

Antony-tól a lendületes We Rock-ot kaptuk meg, mely az 1984-es The Last In Line c. Dio albumon van. Kis tapsolás és Jone mondókája után, az utolsó szám az 1986-os (Angry Machines) Dio lemezre írott lírai This Is Your Life volt Jarkkoval. A dal végén felsorakoztak a közreműködő énekesek, zenészek (páran lecserélték pólójukat egy Ronnie James Dio tiszteletére készültre). Meghajlással köszönték meg a rajongók lelkesedését és tapsát, majd legördült a képzeletbeli függöny.

Résztvevő zenészek:

Erkka Korhonen – guitar
Jari Ilomäki – bass
Janne Parviainen – drums
Vili Ollila – keyboards

Vendégek
Patrik Eriksson – vocals
Aleksi Parviainen (Soulcage) – vocals
Marco Hietala (Tarot/Nightwish) – vocals
Tuple Salmela (Tarot) – vocals
Pekka Heino (Leverage/Brother Firetribe) – vocals
Anthony Parviainen (Machine Men) – vocals
J. Ahola – vocals
Ari Koivunen (Amoral) – vocals
Asim Searah (The Nibiruan) – vocals
Zachary Hietala (Tarot) – guitar
Mr Crab (Bleak) – guitar
Ben Varon (Amoral) – guitar

forrás: amoralhun.blog.hu, wikipedia, jukeboxmetal.com

Facebook Comments

By | 2017-06-19T10:00:28+00:00 január 20th, 2017|Hírek, érdekességek|0 hozzászólás

About the Author:

Tesztelem, a neved! :P

Hagyj üzenetet