“A kezem által üvöltöttem ki a gondolatokat a fejemből…” (retkipaikka.fi)

Főoldal/interjúk/“A kezem által üvöltöttem ki a gondolatokat a fejemből…” (retkipaikka.fi)

“A kezem által üvöltöttem ki a gondolatokat a fejemből…” (retkipaikka.fi)

Tuomas szombat délutánja a Nightwish 20 éves történelmével és egy másfél éves turnéval a háta mögött.

Egy sötét kunyhó, melynek a közepén tűz világít, a fa pattogása, puhán szálló füstje a múltba repít…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az általános iskolában magányos farkas voltam… nem volt sok barátom (úgy is hívták a suliban, hogy Magányos Farkas). A legjobb barátaim Frodó, Bilbo (Gyűrűk Ura) és Tiki, Niki, Viki ( Donald kacsa unokaöccsei). Magányos gyermekként a napok elég szomorúak tudnak lenni. Képzeletbeli barátaim voltak. Minden napomat velük töltöttem, megelevenedtek képzeletemben és ilyenkor boldog voltam. Kitee-ben nem a belvárosban, hanem az erdőben egy nagy majorban laktam.

Annak idején biológiát tanultam és fél évet Kuopióban éltem ott kezdtem el a városi életet. De én az egész életemet Kitee-ben töltöttem az erdő közepén. Ott mindig magával vonzott, érzelmileg megragadott valami, az erdő és a tó közelsége… valami megmagyarázhatatlan. Az erdei kirándulások adták a daltémákat, az elszálltabb, fantáziadúsabb dalok témái is onnan jöttek, a gondolatok nem hagytak békén. Szükségem volt rá hogy ezeket a gondolatokat kiengedjem.

Konkrét dolgot akartam ezekből csinálni. A kezem által üvöltöttem ki a gondolatokat a fejemből. Ezeknek a gondolatoknak a megszületése alkotja a Nightwish zenéjét. Erősen motivált, hogy másféle zenét akarok csinálni, olyat amit még senki nem hallott.

Úgy véltem, hogy egy nagyvárosban tudom ezt először naggyá tenni. Úgy éreztem az erdő mellett nem tudok mit kezdeni, ezért tovább akartam állni. Mi (Nightwish) naiv, ártatlan, jó természetű vidéki kisfiúk és lányok voltunk, és gyerekként úgy éreztük ebből majd összehozunk valamit, hatalmas Nightwish indentitással rendelkeztünk.

Aztán azt vettem észre, hogy állandóan a telefon van a kezemben vagy a gép előtt ülök, olyan érzések jöttek/jönnek elő belőlem ilyenkor, hogy hasznos vagyok-e egyáltalán és hogy miért nem csinálok semmit, tenni kellene-e valamit a társadalomért?

Tényleg úgy éreztem, hogy tennem kellene valamit, és hogy egyáltalán miért vagyok én itt ….. de rájöttem hogy ez nem megy ilyen könnyen…a  Sacrament of Wilderness például arról mesél, hogy az emberek hogyan szelídítenek meg egy farkast.

 

A vadon esküje

 

Tél-középi varázslatban

Csupasz angyal fekszik a hóban,

Fagyott alakját farkasok nyoma keresztezi.

Egy jelképes, de őszinte tusa,

A farkasok éhes kórusával.

Születőben egy időtlen egyezség.

 

Édes tünde-hárfák – nimfák erdejéből

Kísérik a tábortűzi fogadalom

Varázslatos dallamát,

Egy ígéret a vadon és a

Megváltó között.

Ma a barlangból kezdődik az út.

 

 

Az új lemez pedig teljes egészében a természetet, a tudományt és az evolúciót taglalja.

Tuomas elmondja a lemezkészítéssel kapcsolatos spirituális élményeit:

Az evolúció magától értetődő, de mikor elolvastam Dawkins költészetét, ami az evolúcióról szól, megértette velem a lényeget, hogy minden élőlény ezen a bolygón rokonságban, kapcsolatban van egymással és mindennek van közös őse…. van egy közvetlen vonal, ami mindannyiunkat összeköt, ami több mint 4 milliárd évvel ezelőttre nyúlik vissza…  Képzeld el az apukádat meg az apukáját és az ő apukáját és vezesd le 4 milliárd éven keresztül. Mi vagyunk a leszármazottai, túlélői ……. valaminek…. a nyírfák is, még ha különbözőek is mind egy faj, mégis az őse ugyanaz. Ezek tények és számomra nagyon szép tények…. Egy nagyon fontos felismerés lehet az ember életében, hogy mindannyian megértsük a kapcsolatot, hogy az emberi lét mindenek felett áll.

Néhány úti emléket is megoszt velünk Tuomas, amik közül a legnagyobb élménye Alaszka volt.

A legjobb szó talán erre valami olyasmi, hogy misztikus, mint például a kedvenc filmem az Into the Wild (Út a vadonba).

Régóta szerettem volna eljutni Alaszkába de feltétlenül idegenvezetővel, mert attól félek, hogy olyan helyen járok, ahol megtámad egy medve. Mindenképpen ki akarok próbálni egy olyan életérzést, hogy milyen lehet pld. a természetben lenni egyedül, akár egy hónapon keresztül. Ki akarom próbálni milyen erős a túlélő szellemem. Egy hónapon keresztül hátizsákból élni és kirándulni, zenélni a természetben… új dolgokat kipróbálni amilyet eddig még soha, új projekteket megvalósítani.

A nyár végén szándékomban áll egy olyan kirándulást, túrát végigcsinálni, ami hosszú napokon át tart, tűz körül lenni, enni-inni, állatok hangját hallgatni és ezt mind Lappföldön (telefont sem visz magával). Nem szeretem azokat a túrákat, ahol 3 km-t haladunk és már le is táborozunk. Én a hosszú kilométereken át tartó, felfedező túrák híve vagyok, amikor csak az éj beköszöntével verünk szállást. Hozzá tartozik a szabadban az izzadságot szagolni, mert ezt is szeretem, hegynek fel és le, ezt is szeretem benne. Esős időben is, mert ital mindig van, ami felmelegít.  Időjárástól függetlenül is kipróbálnám. Szeretem az ilyen dolgokat, együtt iszogatni másokkal, főleg ha többen vannak, amolyan túrázó barátokkal. Többször is voltam már túrázni barátokkal, egyik erdei kirándulós barátom,Tony Kakko.

 

De szívesen mennék akár még külföldiekkel együtt is, akik még nem jártak Finnországban, örömmel mutatnám meg nekik ezt a gyönyörű vidéket.

…ahogy a kedvenc filmemben is mondják: a boldogság akkor az igazi, ha megosztod másokkal.

Forrás: retkipaikka.fi

 

Facebook Comments

By | 2017-06-19T08:57:28+00:00 május 10th, 2017|interjúk|0 hozzászólás

About the Author:

Hagyj üzenetet