Edema Ruh mi vagyunk

//Edema Ruh mi vagyunk

Edema Ruh mi vagyunk

EDEMA RUH

Az Auri kapcsán sokat keresgéltem a neten, és sok mindenre fény gyúlt a dalok szövegével kapcsolatban. Patrick Rothfuss Királygyilkos Krónikák megjelent két kötetének olvasásakor nemcsak az Auri dalok sorai fedték fel rejtélyesnek tűnő jelentéseiket, hanem az Endless Forms Most Beautiful lemezen hallható Edema Ruh dalszövege is a helyére került.

A Királygyilkos Krónikák első kötete, a Szél neve 2007-ben jelent meg.(Name Of the Wind) Az Auri albumon hallhatunk egy instrumentális dalt ugyanezzel a címmel. A második a ’Bölcs ember félelme’ (The Wise Man’s Fear), melyet 2011-ben adtak ki.

Patrick Rothfuss egy varázslatos világba viszi el az olvasót. A történet lebilincselő. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy elolvassa! A harmadik kötet valószínűleg ’A Kő ajtajai’ címen lát majd napvilágot, de azt még nem tudni, mikor. Már évek óta beszélik a rajongók, hogy hamarosan. De a szerző sem tudja még, és ígéretet sem tett semmilyen határidőre.

Kvothe életével ismerkedhetünk meg, melyet ő maga mesél el. A múlt keveredik a jelennel, és a be nem látható jövővel.

És, hogy ki, vagy mi az az Edema Ruh? Egész pontosan: kik?

Ahogy Kvote a bevezetőjében írta magáról:

„A nevem Kvothe, úgy ejtik, mint a kvótát. A nevek fontosak, sokat elmondanak egy személyről. Nekem több nevem volt, mint amennyire jussa van az embernek. De Kvothénak születtem. Az apám egyszer azt mondta, hogy azt jelenti: tudni.”

„Ne felejtsd el, hogy én Edema Ruh vagyok. Mi már Caluptena leégése előtt meséltünk. Már azelőtt, hogy könyveket kezdtek volna írni. Hogy lett volna zene. Amikor az első tüzet meggyújtották, a Ruh már sodorta a mesék szálait a táncoló fényben.”

Boldog gyerekkora volt, mintha egy végtelen búcsúban nőtt volna fel. Amíg városról városra utazott a karaván, édesapja rengeteget olvasott neki. De többnyire emlékezetből szavalt, és a hangja negyed mérföldnyire is elhallatszott az út mentén. Monológokat, történeteket. Apja bátorította, hogy válassza ki magának a legszebb részeket, és megtanulta szeretni a jó szavak érzését.

A család minden tagja úgy érezte, hogy tanítania kell őt. A természetről, zenéről, életről. Szívvel, lélekkel. A család az Edema Ruhban nem jelentett vér szerinti kapcsolatot, bár Kvothe a szüleivel élte vándor életét.

Idővel Abenthy is csatlakozik Edema Ruh családjához. Az egyetemet járt arkanista, akitől Kvothe megtanulja a kitartást, és elhinti benne a vágyat, hogy az Egyetemen az arkánum szakán tanuljon. Hogy kik az arkanisták?

„Abenthy volt az első arkanista, akivel találkoztam, egy kisfiú szemében különös, izgalmas alak. Voltak ismeretei a tudomány minden ágáról: növénytanról, csillagászatról, lélektanról, anatómiáról, alkímiáról, földtanról, vegytanról…

— Csak azért, mert valaki ismer egy-két trükköt, még nem lesz arkanista. Esetleg tudják, hogyan kell a helyére rakni egy csontot, vagy képesek elolvasni az Eld Vinticet. Talán még egy kis kölcsönható varázslatra is képesek. Mindazonáltal…

— Kölcsönható? — szakítottam félbe a lehető legudvariasabban.

— Nevezheted mágiának is — felelte kelletlenül Abenthy. — Bár valójában nem az.

Vállat vont.

— De még ha ismered is, ez nem jelenti azt, hogy arkanista vagy. Igazi arkanista csakis abból lehet, aki az Egyetem arkánum szakán tanulja a mesterségét.”

Kvothe megtanul kobozon játszani, és a zene a szívéhez nő, lelkébe ivódik. Tudja azokat a dalokat, melyeket csak nagyon kevesen tudnak.

Nehezek, és szívszorítóan gyönyörűek. Vidámak, kacagtatóan mulatságosak. Elgondolkodtatóak, és mélyen a lélekre hatnak.

A koboz olyan számára, mint a levegő. Amikor sokáig nem engedheti meg magának, hogy akár egy silány, szakadt hangszert is vegyen magának – az apja koboza helyett, amit a suhancok összetörnek -, úgy érzi, hogy a levegőt vonták meg tőle. Megfullad a zene nélkül. Úgy érzi, hogy a zenéje nélkül semmi nem marad lelkében.

Azt is lediktálja a Krónikásnak, hogy az a legnehezebb abban, ha az ember az Edema Ruhba születik, hogy mindenütt idegenek voltak. Egyesek koldusoknak és csavargóknak tartották őket, mások úgy bántak velük, mintha tolvajok, eretnekek vagy szajhák lettek volna. Ez élete során többször árnyként borul rá.

Az Auri albumon található Savant című dalnak nincsen dalszövege. A végén viszont finn nyelven hallhatunk egy költeményt, amit akár Kvothéról is írhatott volna a költő:

”Nehéz elviselni az igaztalan vádat, de még ennél is nehezebb, ha olyan ostobák fitymálnak minket, akik életükben nem olvastak el egy könyvet, és sosem távolodtak húsz mérföldnél messzebbre a szülőhelyüktől.” – mondta Kvote.

„Lehet, hogy nektek ebben nincs semmi különös, de nekem furcsa volt. Az Edema Ruh-ban nőttem föl, számomra az otthon sosem jelentett egy meghatározott helyet. Nekem a szekerek és a tábortűz melletti dalolás jelentette az otthont.”

Amióta az eszét tudja, mindig is vándorolt. A trupp egy olyan összetartó közösség volt, melyben a szeretet, és biztonság olyan erősen volt jelen, hogy amikor elvesztette, mintha a láb alól rántották volna ki a talajt. Mintha a lelkét szakították volna darabokra. Az élete hullott darabokra, és kiskamaszként kellett egyedül az ordas világgal szembe néznie.

De az Egyetemen otthonra lelt, és az Ankerbe úgy tért mindig vissza, mint az első igazi otthonára:

„Most, miután csaknem egy évet töltöttem az Egyetemen, kezdtem úgy érezni, hogy ide tartozom. Különös élmény volt, hogy szeretek egy helyet. Valamilyen értelemben vigasztalt, de Ruh vérem nyugtalankodott, lázongott a gondolat ellen, hogy legyökerezzen, mint egy növény.”

Igen, Edema Ruh egy nomád színházi társulat.

Ők maguk a Zene.

Ők maguk a Mese.

Ők maguk a történet.

Ők maguk az összetartás, és szeretet.

Tuomas ezeket az érzéseket önti dalszövegébe:

Végül egy történet az Edema Ruh családról:

Facebook Comments

By | 2018-04-25T16:50:56+00:00 április 25th, 2018|Hírek, érdekességek|1 Comment

About the Author:

One Comment

  1. Elvie 2018-06-04 at 13:05

    Ez de szép volt!!! ❤️

Leave A Comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.