Wacken! A fesztivál! Egy Dreamer élményei

//Wacken! A fesztivál! Egy Dreamer élményei

Wacken! A fesztivál! Egy Dreamer élményei

Köszönjük Körmendi Zsuzsinak, hogy “tollat” ragadott és megosztotta velünk az élményeit, méghozzá olyan plasztikusan, hogy az olvasó is átélheti azt a wackenes hangulatot. Azért kicsit (jó, nagyon…besárgulva) irigykedünk ám. 😉

Hello Dreamers!

Hoztam egy „kis” beszámolót Wackenből, csakis Nektek- akinek igénye vegye magához. 😉  

Bár tudom, bizonyára mindannyian a  Nightwish részre vagytok a leginkább kíváncsiak, (higgyétek el, én is ugyanígy voltam ezzel a fesztivál alatt) de azért Wacken és a többi banda is megérdemel néhány szót, azt gondolom. El is kezdem hát a mesét…vigyázat, hosszú lesz. 😛

Első nap

Hamburgban, a reptéren információs személyzet várta a külföldről érkezőket, valamint táblák irányították útba a metalfejeket. Mivel végül egyedül jöttem Dreamers csapatunkat képviselni, gondoltam, nem vesztegetem az időt és gyorsan hozzá is csapódtam az első magányos, Wacken pólós emberhez, akit megláttam. 

A reptérről némi várakozás után buszba szálltunk és irány Wacken… Sátor állítás és a terep felfedezése az első számú program a napra. Hatalmas terület – de hát mi másra számolna a Dreamers lyánya a legnagyobb metál fesztiválon…

Az idő a megszokottal ellentétben száraz és rendkívül meleg volt, ami hatalmas porfelhő képében olyan megterhelő volt, hogy emiatt kénytelen voltam a kempingből hallgatni a Judas Priest-et. Így végül az első napot muszáj voltam gyakorlatilag 1 db koncerttel, a Visions of Atlantis-szal beérni… Sebaj maradt meg nap a fesztiválból…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Második nap

 …és mi az hogy maradt még nap – nem is akármilyen nap! Péntek az igazán nagy nap, koronája pedig maga a Nightwish! 

Meglepetésemre egészen jól aludtam, amire nem számítottam, lévén, hogy kb. 10 éve volt, mikor utoljára kempingeztem. Az a szomorú üzenet fogadott, amint magamhoz tértem, hogy kemping szomszédom, a reptérről megismert olasz barátom, kénytelen volt összecsomagolni, és megszakítani a fesztivált, mert az asztmájával a hatalmas porra, annyira érzékeny, hogy képtelen volt a reggelt megvárni.

No, de hát mit tehetnék, attól még ez a Nap is megvirradt, mi az hogy, tűzött is 1000-rel. A szervezők locsoltak kapunyitásra, ami annyit segített, hogy az első koncertek alatt (még) nem köhögtünk port.

Első koncert, nevén nevezve Amarathe-vel indult nekem. Délelőtt ide vagy oda, szuper show-t csináltak, néhányan már délelőtt 11 után kedvet kaptak crowd surf-ölni , szerencsémre (ekkor még), nem fölöttem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Amarathe után egy kis pihi (hiszen hosszú még a nap). Sikerült elcsípnem az Amorphis végét, majd a tömeggel ellentétben, irány előre, hogy ha Epica-ra nem is, de Nightwish-re már tuti jó helyem legyen. 2-ik sor, ahonnan fél 3-tól el sem mozdultam, így a nap végére meglett az 1. SOR is (először kissé aggódtam, hogy sikerül a porban és a napon az egész délutánt kibírnom…végül meglett – mondhatni sivatagi kiképzést kaptam- , valamint az is nagyban segített, hogy a biztonságiak közül páran kedvesen töltögették újra a „Wacken palackjainkat”.

Felváltva zajlott 1-1 show a 2 egymás melletti színpadon, tehát unatkozni azt abszolút nem kellett – csak kapkodtam a fejem: Korpiklaani, Epica, Shandmaul, Children of Bodom es Doro játszottak, mire a várva várt Nightwish kezdett. 

Hadd részletezzem picit személyes kedvenceim – bizonyára nem egyedül vagyok a csapatból, aki ennyire szereti őket – igen, leginkább róluk szólnak a képek/videók.

A Faster színpadot simán hívhatták volna Paradicsomnak is, mert ott a felhozatal mennyei volt. 😀

15:45-kor pontban kezdett az Epica (kifogástalan szervezés, bár a majd’ 30 év alatt, nincs miért meglepődni ezen).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Több személyes kedvencem szólt – szólt, nem szólt, elzenélték-, méghozzá csodálatosan, tökéletesen, hogy a bőr meglibásodik! 😀 Mellé olyan iszonyat hangulat/energia jött a tömegből, amilyet még – őszintén – egy koncert alatt sem éreztem korábban… ééés, hogy én is az alkotója vagyok ennek a csodának – egy „homokszeme”, ha értitek a célzást 😉 !  

Értjük bizony (ha te is erre gondoltál):
„Man, he took his time in the sun
Had a dream to understand
A single grain of sand…”

Közben egyre többen és többen kaptak kedvet végigszörfölni a tömegen – a koncert végére maga Coen is beugrott, bánatomra pont a színpad másik oldalán…

Közvetlen Nightwish előtt a  Children of Bodom játszott, amikorra teljesen elszabadult a Pokol…sorry, hogy ennyire biblikus lettem, de úgy érzem a Mennyországból kellett most a valóságba visszatérnem (Floor-nak is volt egy ilyen megjegyzése a koncert alatt, de most vissza a Children-hez). A telefonom el kellett tennem a viszonylag nagyobb biztonságot jelentő “full metál táskába” (a kapunál ezt az egyetlen típusú táskát engedték behozni), ahol maradt is a koncert végéig, hogy mindkét kezem szabad legyen – nem, neeem tapsolni! 😀 Gyakorlatilag kettő szám volt, mikor nem érkeztek non-stop fölöttem a szörföző emberek…persze, mert pogóztak. 😀 Őrület volt az egész, és wow, de imádtam!

Children után (hosszú) 2 óra türelmetlen „mikor jönnek már” következett, persze zenével a szomszéd színpadon, de akkor is: Nightwish az Nightwish, gondolom, ha valaki, hát ti megértitek.

…ééés végre kezdődött, majd fájdalmasan gyorsan vége is lett. 

Nah jó, azért bővebben: visszaszámolt a kijelzőn az óra, s baaang kijött Kai, majd szinte együtt, közvetlen utána az egész csapat és „szertefoszlott minden remény” (End Of All Hope).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az elején szorgalmasan jegyzeteltem a dallistát, élveztem a zenét, közben videóztam, fényképeztem…mikor egyszer csak azon veszem észre magam, hogy a 3. számnál megérkezett az első szörfös…és ez így ment tovább egészen a végéig. Nem annyira durván, mint Children alatt, de javítsatok ki, ha tévednek: a Nightwish nem az a tipikus szörfös/pogós banda – tehát, ha valaki úgy látta stream-ről, hogy nem volt akkora hangulat, neki(k) jelzem, nyugi, volt olyan, amilyen csak Wackenben lehet. Talán a videókból látszik, vagyis hogy nem látszik, mert 1db sem sikerült, amit ne szakított volna félbe 1-1 érkező… Volt egy pillanat, amikor teljesen elvesztem a zenében, mikor is arra tértem vissza Wackenbe, hogy Emppu próbálja felhívni a figyelmem, oda felénk mutogatva, hogy „Halóóó, ha nem kapcsolsz, ott az az ember bizony a fejedre esik”. Többek között az ilyen pillanatokért (is) volt muszáj az az első sor. 

Itt azért még annyira hadd térjek ki, hogy respect, hála és köszönet a biztonságiaknak, akik szinte megállás nélkül pakolták az embereket a fejem fölül.

Tudom, ismétlem magam: iszonyat hangulat volt, imádtam minden percét, ami brutálisan gyorsan lepergett.

A nap nem ért véget Nightwish-sel, viszont én annyira elfáradtam az egész nap a tűző napon (illetve kemény munka alul lenni is – ha valaki nem tudná -, másnapra izomlázam lett a karomban, nyakamban és a vállamban), hogy kedvenc bandánk után otthagytam az első sort, valami kaja után kutatni. Valójában nem kellett kutatni: tudtam, hogy lángost akarok a Wackingen Village-ből, s képzeljetek a lángos egyenesen Miskolcról jött! Mire megettem olyan fáradt voltam, hogy örültem, hogy a lábam nem száradt le, míg a sátorhoz értem.

 

Harmadik nap

Reggel ismét arra ébredek, hogy tűz a nap 1000-rel és mivel kidőltem az előző este, első utam ez alkalommal nem a büfébe, hanem a zuhanyhoz vezetett. Ugyancsak szuper profi szervezés: az egyik legsűrűbb időszak ellenére is, kb. 10 perc sorban állás után sikerült bejutnom, a víz pedig a hőséghez klasszul szinkronizáló, kellemes langyos volt. Ezért újabb plusz pont Wacken.  

Ready to go: Alestorm kezdésre már a tömeg közepén. A legnagyobb “idióták” (persze a legeslegpozitívabb értelemben), királyság show-t adtak… No és a tömeg… továbbra is igazán Wacken, ennél jobb jelzőt erre nem ismerek.

Hiába voltam ezúttal árnyékban, valamint a szellő is fújdogált, hébe-hóba áthaladó felhővel, az előző nap valahogy mégis megviselt. 😉 Kénytelen voltam egy kis szünetet tartani: visszatérni a kempingbe néhány órára, hiszen még az Arch Enemy és a Halloween Pumpkin United is hátra volt – azaz előre…

Pár óra múlva vissza a Faster színpad elé – hatalmas tömeg: nagyon hamar sűrűsödtek az emberek, így az előző nap meggyötört testemmel nem mertem bemerészkedni a tömeg szívébe… ahhh, pedig micsoda őrület lehetett ott lenni! 

Kisse hátra szorulva ugyan, de hatalmas hangulatban vártuk, hogy elhúzza a nótánkat az Arch Enemy. Micsoda jelenség ők! A hangulat pedig – megkockáztatom, hogy a legnagyobb „pit”-et az A.E. hozta ki a metál népből – de hát ki, ha nem ők.

Kegyetlenül hamar véget ért ez a koncert is. Én ismét úgy éreztem, hogy alacsony a töltöttségem és a telefonom is hasonló állapotban volt. Gyorsan bedobtam pár órára az erre kijelölt helyre: leadtam a telefont, kaptam egy számot, mint a ruhatárban, és ha sikerült teljesen feltölteni 3€, ha kevesebb, csak 2€-t kértek Gáborék…bezony, bezony ők is magyarok

A Helloween alatt próbáltam bejárni a maradék In Field részt felfedezni, amire korábban nem volt alkalmam, megjegyezni, megélni minden egyes maradék pillanatot, hiszen rohamosan közeledett a fesztivál vége.

Epilógus

Koncert után begyűjtöttem a telefonom; beszélgettem Gáborral pár órát, akinek élete irigylésre méltó: fesztiválról fesztiválra járja a nyarat, miközben minden nap valaki náluk felejti vagy a telefonját, vagy a power bank-jét.  

Másnap reggelre látványosan megfogyatkoztak a sátrak körülöttem. Nem volt más választásom, összepakoltam én is, majd irány vissza a valóságba.

Kedves Dreamer, köszönöm, hogy végig olvastad (én előre szóltam, hogy hosszú lesz)! Imádtam Wacken minden egyes pillanatát, az összes koncertet, az embereket, a kaját, a sört és a koszos, fesztiválozó tornacipőmet…

Azt hiszem, jövőre is ott találtok!

 FRISS HÍR!

A 2019-es Wacken Open Air-re már most elfogytak a jegyek!!! 75.000 jegy! Waooooo 😯

Facebook Comments

By | 2018-08-09T20:26:08+00:00 augusztus 9th, 2018|Egyéb|0 Comments

About the Author:

Leave A Comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.