Marko musicalypse.net interjú 2019.05.03. 2/ 2. rész

/, cikksorozatok, interjúk/Marko musicalypse.net interjú 2019.05.03. 2/ 2. rész

Marko musicalypse.net interjú 2019.05.03. 2/ 2. rész

2. rész

A fordítást köszönjük Kianenn-nek!❤

Emlékszel, hogy mi volt az első dal, ami felvétel kész lett az albumra?

Marko: Azt hiszem a ˇKiviä” volt. A ˇVapauden koulinmarssi”demoját kezdtük el felvenni, kezdve a basszus riffjeitől, ez egyike azoknak a ritka daloknak, ahol a basszussal kezdesz {dúdolni kezdi a riffet}. Ezzel kezdtünk el dolgozni, de egy időre polcra került és más dalokkal kezdtünk el foglalkozni. Azt hiszem az első, ami úgy igazán egész dalnak érződött….nem tartott túl sokáig eljutnunk ide, de azt hiszem a ˇKiviä” volt. Már egy pár napja ott ültünk az otthoni stúdióban, a srácok ott maradtak nálam, mikor felkeltünk, megkávéztunk, ettünk valamit aztán leültünk és végigmentünk újra a dolgokon, szóval egy kicsit összemosódnak a történések.

Újfent rávezettél a következő kérdésemre! Említetted, hogy volt olyan dal, ahol a basszus témával kezdtetek és a következő kérdésem pont az lenne  hozzád – mint énekeshez és zenészhez egyaránt – jobban szeretsz a riffekkel kezdeni és úgy hozzáadni a dalszöveget, vagy inkább fordítva?

Marko: Mindkét módon sikerül általában. Próbálok nyitott lenni az inspirációra, bárhonnan is érkezik. Néha a jó dolgok egy kis trükközéssel jönnek elő, máskor meg tele van a fejed egy csomó dalszöveggel és csak nekiállsz írni. Néhány témát megírok és lesz egy jó ötletem, úgyhogy megírom a dalszöveget, aztán eszembe jut néhány dal ötlet, amihez pont ez a hangulat kellett. Vagy éppen fordítva. Van egy kis részleted a dalból, aztán jön a késztetés, hogy ehhez ez a hangulat szükséges, eszedbe jut néhány új téma és kitalálsz hozzá valamit, ami illik.

Ugyanez a kérdésem lenne a nyelvhasználatra is: Finnül írsz és aztán fordítod le Angolra, vagy vica-versa, vagy mindkettő?

Marko: Mindkettőt szoktam csinálni. Egyébként már évtizedek óta írok és olvasok angolul, mivel annak idején nem fordítottak le elég sience fiction regényt finnre, amikor 15 voltam.

Azt hiszem így tanul meg nagyon sok finn fiatal angolul- Próbálod a dalszövegeket a lehető leg-anyanyelv hűbbre fordítani, vagy azért kötsz némi kompromisszumot?

Marko: Néhány dal elve finnül volt megírva, néhány pedig angolul, rájöttem, hogy megvan a lehetőségem, hogy valami egyedülit alkossak, hogy le tudom fordítani a saját dalaimat. Ugyanez vonatkozik a költészetre és a könyvekre, vagy bármire. Nem csinálhatod szóról szóra, különben az egész el lesz baszva és elveszted a ritmusát a mondatoknak, a szavaknak, meg mindennek. Szóval volt lett egy tisztább gondolatom a konkrét dolgokról, ahonnan kezdődik – mit is akarok pontosan, milyen hatást, vagy történetet akarok csinálni – és ebben a formában megcserélhetem a metafórákat. Megcserélhetem a szavakat, megcserélhetem a versek értelmét, ha a végeredmény ugyanaz a konklúzió lesz. Csak két szó megcserélése, rohadt nagy különbséget tud mutatni az energiákban, amit neked tud adni.

Volt a dalok között bármelyik, amelyiket nehéz volt lefordítani?

Marko: Azt kell mondanom, hogy a „Rautatie”, dalszövegébe be kellett tennem némi….finnizmust, de amikor lefordítod angolra, akkor használni kezdesz egy amolyan belső, színlelt nyelvet. Ez kicsit olyan mácsó rock klisé. Persze minden Finn tele van mácsó rock klisékkel {nevetés}, de ez tényleg amolyan nem létező nyelv. A főhős egy igazi fasz {nevet}.

Miután meghallgattuk a 2. számot, a „Isäni ääni”-t, volt egy nagyon különleges instrumentális hangzás, amit nem tudtunk hová tenni….

A dalba itt tudsz belehallgatni

Marko: Az egy gitár. Nagyon erős chorus és pasher effektekkel lett létrehozva, de ez egy gitár téma. Tuomas jött elő ezzel a hangzással – köszönet érte {neki}!

Szóval, észrevettem, hogy más médiák úgy beszélnek az albumról, hogy nem igazán azt kapták, mint amire számítottak, de én kifejezetten úgy gondolom, hogy pontosan azt kaptam amire vártam!

Marko: Csodálatos! {nevetés}

Számítottam rá, hogy lesz benne némi a Nightwish-ból és a Tartot-ból, de a legtöbb részeknél hallottam egy fajta 80-as évek hangzást, némi Pink Floyd-ot az egyik progresszív jellegű dalnál és persze tudjuk, az eddigi ismert dalokból, hogy jó vagy az akusztikus témákban, szóval ebben az albumban minden benne volt.

Marko: Az emberek már kérdezték tőlem, hogy milyen stílusba sorolnám, de nem tudom. Természetesen megvan benne a heavy metál történelem meg minden, de ez „kemény progresszív” rock. {nevetés} Inkább hangképében és hangulatában progresszív, nem a szó szoros értelmében, hiszen nincs tele őrült 9/4-es ritmusképletekkel és hasonlókkal. Meg akartuk tartani a dallamosságot, a magával ragadó kompozíciókat. Ahogyan te is említetted, van egyfajta Pink Floydos hatás a „Laulu sinuell”-ben, ahogy az egész dal a végére épül fel, számos motívum és szóló fokozatosan rétegződve követi egymást. Na, ez elég Floyd-os.

Azért érzékeltem a Pink Floyd hatást, amikor a Nightwish feldolgozta a „High Hopes”-t.

Marko: Meg kell, hogy mondjam, ez is – a „High Hopes”- Tuomas ötlete volt.

Nos, ez lenne az összes kérdésem. Van bármi, amiről szerettél volna beszéli, de senki nem tette föl neked a jó kérdést?

Marko: Nem tudom, én csak boldog vagyok, hogy jól megcsináltam ezt a darabot. Nos, a srácoknak a soundscapenél, van ez az applikációjuk {Bapu*}, ami szerintem tényleg egy nagy dolog. Régen hangmérnök voltam és nagyon szeretem, ha mindig a lehető legjobb tisztaságot és hangzást érhetem el. A hangszórókkal nem igazán voltam megelégedve. Nagyon jók, de nem voltak jól bekalibrálva.

Mi teljesen le voltunk nyűgözve tőle. Nem gondoltam volna, hogy meghallom a különbséget, de ott volt  – ahogy azonnal összehasonlítottuk a dalokat, tudtam, hogy melyiket játszották le a Bapu-un és melyiket nem. Minden önálló eleme a dalnak kristály tisztán hallatszott, de mégis tökéletesen illettek egymásba.

Marko: Helyes! Nekem nincs bakelit lejátszóm, de hallom a különbséget és hallom az analóg dolgok mélységét. Természetesen tudom, hogy nem mindenki hallja, de ez nem ürügy arra, hogy azt mondjam, „Ah, ezt senki más nem hallja”, mert az emberek igenis hallják. Ez egy érzés, hogy mennyire éles. Néhány embernek a szaglása jobb, valakik jobban hallanak és valakik jobban látnak. Néhány ember olyan érzékeny az érintésre, hogy nem tudnak akármilyen ruhadarabot felvenni. Úgyhogy minden az egyéni érzékekről szól.

Hát, nagyon szépen köszönöm, hogy beszélhettünk és sok sikert kívánunk a kiadáshoz, ahogyan a Bapu-val való együttműködéshez is!

Marko: Köszönöm szépen!

 

*Bapu: A Bapu egy tiszta és szimpla média lejátszó, jobb audio hangzással a mobil készülékekhez. Itt nem a felvétel minőségéről, vagy a a .flac és az .mp3 fájlok közötti különbségről van szó, hanem arról, hogy az alkalmazás letisztítja a zizegést, a disztorziókat a digitális audio hangzásáról. Többet itt tudhatsz meg : www.bapu.fi.

Fordító: Kiss Katalin /Kianenn/

Forrás: www.musicalypse.net

Bapu leírás, eredeti cikk

 

Facebook Comments

By | 2019-05-11T17:04:48+00:00 május 15th, 2019|A zenekar tagjainak projektjei, cikksorozatok, interjúk|0 Comments

About the Author:

Leave A Comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.