A szörnyeteg

/A szörnyeteg
A szörnyeteg 2017-12-14T14:52:19+00:00

Látom a pofád

Véres és ráncos,

Miért nem tűnsz el?
Miért köt ide láncod?

A mellkasomba váj,

Éles, hegyes körme,

Vörös szeme éget

A tükörbe nézve.

Mocskos mancsa tépi

Szakítja a szívem,

Sötétséggel borít,

S mérgezi a vérem.

Vénámban az anyag

Terjed, mint a lepra,

Kérlek, ígérd meg,

Vége lesz holnapra.

A szörnyeteg él,

S szomjazza a halált,

Darabokra tépi

Gazdája mellkasát.

Mintha űzné bármi,

Ösztönöz a rosszra,

Más vérével festené

Pofáját pirosra.

Veszélyes e játék,

Mi te velem űzöl,

Tanuld meg hát végre,

Nem csak a tűz öl.

Hárman játszunk párost,

S csak kettő marad élve,

Nem akarlak bántani,

De ha itt vagy, miért ne?

Mellettem állsz,

Mily’ ostoba és buta,

Mintha gazdád lennék,

S te lennél a kutya.

Közben én is szolga vagyok,

A sötétség szolgája,

Kicsit kaptam belőle,

Most én hozom világra.

Mocskos munka ez

Elvágni egy torkot,

S mégse tehetem,

Nem lehetek boldog!

Csak egy kis vért adj,

Megelégszem vele,

Telhetetlen talán,

De nem ment el az esze.

Sosem elég ebből,

Mindig csak éhes,

Félek attól, szívem,

Hogy az ő türelme véges.