Az idő

/Az idő
Az idő 2017-12-14T14:53:13+00:00

Az idő

Az idő furcsa szerkezet,

Ez volt, mi szült, s ez lesz, mi eltemet.

S nem található két ugyanoly’ pillanat,

Ami eltelt, az a múlt, s úgy is marad.

Szürke fellegek gyűlnek most körém,

S csak egy vagyok az idő végtelen körén,

Mely sosem áll meg, nem néz vissza rám,

Csak halad egyre előre, tovább és tovább…

Jelenem egy szempillantás alatt a múltammá válik,

S jövőm tárul elém, majd az is elvirágzik.

Amit egyszer nem tettél meg, nem teheted meg soha

Ugyanúgy, mint akkor tehetted volna.

Az idő ugyan végtelen, s mégis oly’ kevésnek érzem,

Hogy megszülessek, én azt egyszer sem kértem,

S ha egyszer mégis meg kell majd halnom,

S ha fejemet örök álomra hajtom,

Kacagva mondom szemébe az időnek:

Nekem már örökre ELÉG VOLT belőled!